Iskolaérettség megítélése orvosi szempontból

A közoktatási törvény szerint a gyermek tankötelezettsége abban az évben kezdődik, amelyikben május 31-ig betölti a hatodik életévét. Ez azonban nem mindig jár együtt az iskolaérettség kialakulásával. Ennek a megállapítására szolgál az iskolaérettségi vizsgálat, melynek során a gyermek biológiai, pszichológiai és szociális érettségét vizsgáljuk.

Az iskolaérettség megállapításának jelentősége

A gyermek iskolaérettségének a megállapításában az óvodapedagógusoknak kiemelkedő szerepük van, hiszen ők azok, akik nap, mint nap a gyermekkel vannak együtt, és ezáltal a gyermekek valós érettségét meg tudják állapítani. Az iskolaérettség helyes megállapításával elkerülhető, hogy egy esetlegesen korán beiskolázott gyermeket kudarcélményeknek tegyük ki, és a gyermeknél magatartási zavar, diszlexia, diszkalkulália vagy diszgráfia alakuljon ki.

Az iskolaérettség felmérése

Biológiai szempontból a gyerekek általában 6-7 éves korra alakváltozáson mennek keresztül: pocakjuk eltűnik, megnyurgulnak, végtagjaik hosszabbak lesznek, a kisfiúk fiúsabb, a kislányok lányosabb formát öltenek, kialakul a bal- illetve jobbkezesség.

A vizsgálat célja annak a felmérése, hogy a gyermek testileg és lelkileg képes lesz-e az iskoláskor követelményeinek megfelelni. Az iskolában 40-50 percet egyfolytában végig kell ülni, figyelni, koncentrálni kell. A padban ülés megterhelést jelent a gerincnek, a végtagoknak, az izomzatnak. Az elvárt testmagasság 115-120 cm azért, hogy a gyermek lába leérjen a földre, ezáltal a testét stabilan tudja tartani. A testsúly tekintetében pedig fontos a 22-24 kg-os határt elérni, hogy megfelelő fizikai erőnléte legyen a gyermeknek. Ugyanígy nélkülözhetetlen a kéztő- és az ujjperccsontok érettsége, melynek az írás során van jelentősége.

Milyen vizsgálatok szükségesek az iskolaérettség felméréséhez?

Fontos az érzékszervek: a látás, a hallás vizsgálata, a fogazat állapotának a megítélése, a vázizom-rendszer, a teljes szervezet, az idegrendszer fejlettségének ellenőrzése. Ez utóbbi állapotára utal a gyermek viselkedése, kiegyensúlyozottságának mértéke, terhelhetősége. Fokozott figyelmet kell szentelni a magatartászavaros, a hiperaktív, krónikus beteg gyermekek kiszűrésére.