Trombózis

Trombózis esetén vérrögök alakulnak ki az erekben, melyek gátolják a vér szabad keringését. Amikor egy ér megsérül, a szervezet úgynevezett thrombocytát és fibrint állít elő, ami a vér alvadását segíti, és ezzel megelőzi a vérveszteséget. A vérrögök kialakulása az erek sérülése hiányában is bekövetkezhet. A szabadon áramló vérrögöket embolusnak hívjuk, amely a thromboembóliához vezethet.

Ha a vérrög, az artéria átmérőjének, "lumen felszínének" több mint a 75%-át elfoglalja, a szövetekhez eljutó véráramlat drasztikusan csökken, ezáltal csökken az oxigén mennyisége (hypoxia) és metabolikus anyagok szabadulnak fel (mint tejsav), ami okozza a tünetek megjelenését. Több mint 90%-os elzáródás esetén teljes oxigén hiány, "anoxia" jön létre, ami szöveti elhaláshoz, infarktushoz vezethet.

Átlagosan évente 2000 ember közül egynél alakul ki a betegség, a nőknél valamivel gyakoribb. Az első trombózis után már sokkal nagyobb valószínűséggel alakul ki további vérrög keletkezés.

A trombózis okai

Klasszikus értelemben a trombózis okozta rendellenességek esetében egy vagy több szerepel az alábbiak közül (Virchow-triász):

1. A vér összetétele (fokozott véralvadás, hypercoagulopathia, vagy örökletes trombózis hajlam, thrombophilia)
2. Az érfal minősége (endothel sejtkárosodás)
3. A véráramlás jellege (pangás, vagy turbulencia)

A vér alvadási készségének fokozódása: veleszületett génhiba (Leiden-mutáció), egyes autoimmun betegségek, de a fogamzásgátló tabletták, a dohányzás, és a szövetszéteséssel járó betegségek kapcsán alakul ki. A vörösvérsejtek túltermelése (policitémia) szintén fokozza a vér alvadékonyságát.

Az érfal legbelső rétegének sérülése: bármilyen gyulladás, meszes plakk, külső behatás, sugárkezelés, stb. kapcsán létrejöhet az érbelhártya sérülése, melynek kapcsán az érfalból jelentős mennyiségű véralvadási faktor szabadul fel, és a sérülés helyén a vérlemezkék (trombociták) összetapadnak.

A véráramlás lelassulása, vagy lokális turbulenciája: tartós ágyhoz kötöttség, sérült vagy operált végtag rögzítése, jelentős visszértágulat, szívelégtelenség, stb. kapcsán a véráramlás lassul, ami ma még ismeretlen mechanizmus útján segíti a véralvadást. Előfordulhat hosszú repülőút után, vagy pitvarfibrilláció során. Fokozott kockázattal jár a rosszindulatú daganatok, és a rákkezelés (sugár-, kemoterápia).

Két különálló formája ismert, a vénás és az artériás trombózis, melyek mindegyikének több altípusát ki lehet mutatni.

1. A vénás trombózis

A vénás trombózis kialakulását a vénában keletkező thrombus, vérrög okozza. Több betegség sorolható ebbe a kategóriába.

Alsó végtagi mélyvénás trombózis, az alsó végtag vénáinak trombózisa, leggyakrabban érintett véna a femoralis (comb) véna és ágai. A trombózis klasszikus jele, a duzzanat, a fájdalom és az érintett területen kialakuló bőrpír.

• Legjellegzetesebb tünete az alsó lábszár járásra fokozódó fájdalma. A láb duzzadt, kékesen elszíneződik. Az érintett alsó lábszár bőrfelülete a gyulladás miatt meleg, körfogata mérhetően megnő. A lábfej hátrafeszítésével a térdhajlatban a beteg erős fájdalmat jelez (Homan-tünet).
• Késői tünet a bőr barnás elszíneződése a bokáknál, amit a kitágult vénákból kivándorolt vörösvértestek okoznak. Itt a bőr sérülékenyebb, könnyebben fekélyesedik.
• A trombózis azonban minden tünet nélkül is bekövetkezhet, ez az ún. néma trombózis, és csak a későbbi évek során bekövetkező lábszár ödéma, visszértágulat, a bokatáj kötőszövetes megkeményedése és rozsdabarna elszíneződése (= poszttrombotikus szindróma) jelzi a vérrögösödés korábbi lezajlását. A vérrög leszakadásával tüdőembólia alakulhat ki, mely hirtelen halálhoz vezethet.

A trombózis diagnosztikája

A jellegzetes tünetek alapján, a lábszárak körfogatának azonos szintben történő mérésével a diagnózis általában egyértelműen megállapítható. Olykor szükség lehet a mélyvénás rendszer ultrahangos, vagy érfeltöltéses röntgenvizsgálattal (flebográfia) történő vizsgálatára is.

A súlyos szövődmények közt szereplő tüdőembólia jellegzetes tünete mellkasröntgen és EKG segítségével igazolható. Kétes esetben izotópos vizsgálat (tüdő szcintigráfia), vagy a tüdő CT vizsgálata is szóba jön.

A trombózis további előfordulási helyei

• a máj portalis véna,
• a vese véna,
• a jugularis (nyaki) véna
• Budd-Chiari szindróma a test legnagyobb gyűjtőerének, a véna cava inferiornak az elzáródása. Ez esetben a trombózis erős hasi fájdalommal, hasüregi folyadékgyülemmel, és májmegnagyobbodással jár. A kezelése sebészi.
• Paget - Schroetter kór a felső végtagi véna elzáródása. Az agyi vénás sinus thrombosis, az agyvérzés egyik ritka formája. A tünetek a stroke-hoz hasonlóan lehetnek a fejfájás, látászavar, gyengeség, az arc és a végtagok egyik oldalán, és görcsrohamok. A diagnózis általában CT vagy MRI vizsgálattal igazolható. A legtöbb esetben teljes a felépülés.

2. Artériás trombózis

Artériás trombózis kialakulásának legfőbb oka az artériában kialakuló thrombus. A legtöbb esetben az artériás trombózis az atheroma repedéséből következik be, ezért nevezik aterotrombózisnak. Egy másik gyakori oka az artériás trombózisnak a pitvarfibrilláció, ami zavarja a vérkeringést.

• Stroke
  A stroke az agy vérellátásának hirtelen csökkenése, az agyműködés zavara. Az ischaemia oka lehet trombus, embólia (az agyba jutott vérrög), vagy vérzés. A thromboticus stroke (vérrög) általában az agy artériájában keletkezett atheroscleroticus plakkok körül alakul ki. Mivel az artéria elzáródása fokozatos, a fellépő tünetek trombózisos stroke esetén lassabbak.
• Szívinfarktus
  Miokardiális infarktus (MI) ami a szív koszorúerekben bekövetkezett szűkület, vagy vérrög miatt alakul ki. A MI hamar végzetes lehet, ha sürgős orvosi kezelést nem kap azonnal a beteg, ha a diagnosztizálást követő 12 órán belül nem történik meg az első epizód, a thrombolyticus kezelés.
• Májartériába trombózis általában májtranszplantációt követő komplikáció esetén fordul elő.
• Embólia
  A trombus bekerülhet a tüdőszövetet ellátó artériás hálózatba, és tüdő-infarktust okozhat, amely erős, szúró jellegű mellkasi fájdalommal, heves köhögéssel és vérköpéssel jár. A folyamatosan leszakadó kisebb trombusok krónikus tüdőembóliát is okozhatnak, mely sokszor csak jelentéktelen alsó légúti panaszokban nyilvánul meg. A kisebb trombusok a tüdőn, mint elsődleges szűrőn, át is hatolhatnak, ilyenkor agyembólia is lehet a következmény.
• Szervült thrombus
  Ágynyugalom és alvadásgátló kezelés hatására a vérrög (trombus) növekedése megáll, és a szervezet vérrögoldó enzimjei jelentős részét fel is oldják. A trombus másik részét kötőszöveti sejtek járják és szövik át, aminek következtében a thrombus - orvosi kifejezéssel - szervül.

A trombózis kezelése

A kezelés célja a véráramlás helyreállítása az érintett területen. A gyógyszeres kezelés célja a vérrög növekedésének megakadályozása. A vérrög feloldásáról a szervezet saját vérrögoldó (fibrinolítikus) rendszere gondoskodik. Ma már többnyire a laboratóriumi beállítást nem igénylő véralvadásgátlók, ún. alacsony molekulasúlyú heparinok adását végzik, napi egyszeri injekció formájában, 3-6 hónapon keresztül. A heparint később fel lehet cserélni tablettákra is (K-vitamin antagonisták, pl. kumarinok), ilyenkor azonban rendszeres laboratóriumi vizsgálatokkal nyomon kell követni a véralvadási paraméterek alakulását.

Két-három hétig, amíg a már kialakult vérrög (trombus) nem szervül, szigorú ágynyugalom szükséges a trombus leszakadásának megelőzésére. A lábat rugalmas pólyával bekötve, felpolcolt állapotban kell tartani a vénás keringés gyorsítása érdekében.

A vénák sohasem gyógyulnak meg a trombózist követően. Az újabb trombózis megelőzésében fontos a rugalmas harisnyanadrág, zokni viselése, mert így a vénák összeszorított állapotban maradnak.

A trombózis megelőzése

A trombózis megelőzésének leghatékonyabb módja - legalábbis erősen trombózisra hajlamosító körülmények között (pl. baleset kapcsán törött végtag rögzítése, ágyhoz kötöttség, stb.) - a tartós véralvadásgátló kezelés (pl. alacsony molekulasúlyú heparinok, LMWH napi adásával). Ortopédiai műtétek esetén kompressziós harisnyák használata, alacsony molekulasúlyú LMWH heparinok adásával, a korai mobilizálással a trombózis veszélye visszaszorítható. Korábbi érelzáródásos betegségek (pl. szívinfarktus) megelőzésében hatékony az alacsony dózisú aszpirin adása is.

A dohányzás rendkívüli mértékben növeli a trombózis kockázatát, mert érfalsérülést okoz, lassítja a vérkeringést, és fokozza a vér alvadékonyságát is. Különböző rendszeresen szedett gyógyszerek hatása is lehet véralvadásra hajlamosító.

A fogamzásgátló tabletták önmagukban ritkán okoznak trombózist (1-2/100 000 fő/év), de más kockázati tényezők (pl. visszértágulat, dohányzás, stb.) hatását felerősítik, ezért elengedhetetlen a gondos gyógyszerválasztás.

Gyógyulási esélyek

Önmagában a trombózis nem halálos betegség. Masszív tüdőembólia esetén a betegség halálozási aránya viszont igen magas. Nagyon sok esetben a beteg életkilátásait az alapbetegség határozza meg.

Csontritkulás miatti törések miatt ágyhoz kötött idős betegeknél a mélyvénás trombózis halálozási aránya eléri az 50%-ot.

Kapcsolódó cikkek

• Érvek a fogamzásgátló tabletták mellett és ellen
• Télen nagyobb a szívinfarktus kockázata – ezekre a jelekre figyeljünk
• Ezekre készítsük fel tinédzser gyermekünket az első nőgyógyászati vizsgálat előtt