Szamárköhögés

A szamárköhögés jellegzetes, fuldokló, görcsös köhögési rohamokkal járó, hosszan elhúzódó, rendkívül fertőző légúti megbetegedés, amelyet köhögéssel, tüsszentéssel, tárgyakkal terjesztünk, legintenzívebben a kórlefolyás korai szakaszában. 

Bár minden korosztályt érinthet, de a csecsemőkre, az immunhiányos állapotúakra, a várandósokra jelenti a legnagyobb veszélyt. Esetükben életveszélyes szövődmények jelentkezhetnek, a csecsemőknél leggyakrabban a légzési probléma, tüdőgyulladás és a táplálási nehezítettség jelentkezik.

Mi okozza és hogy alakul ki a betegség?

A légutakat csillós hámszövet béleli, amely segít megszabadulni a szervezetnek a szennyeződésektől.  A szamárköhögést okozó Bordetella pertussis és a Bordetella parapertussis baktériumok kifejezetten ezt a védő és tisztító funkciót betöltő nyálkahártyát támadják. Az itt megtapadt kórokozók által kibocsátott méreganyag irritálóan hat a légutakra, így gyulladás alakul ki, és nagy mennyiségben sűrű, ragadós váladék képződik, szűkítve a légutakat. A csillók működése is nagy mértékben romlik, nem tudják megfelelően ellátni feladatukat.

A szamárköhögés tünetei

A szamárköhögés (pertussis) alattomos betegség, mivel gyakran enyhe, általános tünetekkel jelentkezik, egy közönséges megfázáshoz hasonlít. Az alábbi tünetek nem minden esetben jelentkeznek, továbbá a tünetek intenzitása is nagy változatosságot mutat.

Hurutos fázis (első 1-2 hét) – korai tünetek:

• Orrfolyás, orrdugulás,
• hőemelkedés vagy a láz teljes hiánya,
• gyenge köhögés.

Második fázis - a 2. hét után tapasztalható tünetek 

• A vezető tünet a köhögés: percekig tartó köhögésroham alakulhat ki, különösen éjszaka. 
• Az intenzív, fuldoklással, öklendezéssel társuló köhögés után hányás és gyötrő fáradtság is jelentkezhet.
• Csecsemőknél a száj körül kékes, szürkés elszíneződést is tapasztalhatunk a köhögési roham után a légzési nehézség, légzéskimaradás következtében. A légzés beindulását egy húzó hang kíséri, amely a szamár ordításához hasonlít, emiatt nevezik a betegséget szamárköhögésnek. 
• A gyakori köhögés miatt alvási nehézség nehezítheti a mindennapokat.

Harmadik (oldódási) fázis:

• A köhögési rohamok fokozatosan enyhülnek, majd eltűnnek.

Védőoltás szamárköhögés ellen

A betegség elleni elsődleges védekezési lehetőség a védőoltás. Magyarországon a szamárköhögés elleni oltóanyagot egy kötelező, kombinált oltás (DTPa, IPV, Hib) részeként kapják a gyerekek: egyszerre történik az immunizálás diftéria (torokgyík), szamárköhögés (pertussis), tetanusz (merevgörcs), poliomyelitis (gyermekbénulás) és a Haemophilus influenzae baktérium b típusa okozta agyhártyagyulladás ellen. 

A védelem kialakítása érdekében több adag vakcinát kapnak a gyermekek. A felnőttek és a serdülők emlékeztető oltása más vakcinával, a dTap-pal történik.

Mikor kapják az oltási rend szerint a szamárköhögés elleni vakcinát a gyermekek?

A jelenleg érvényben lévő hivatalos oltási rend szerint a DTPa+IPV+Hib kombinált oltást 2, 3, 4, illetve 18 hónapos korban, a DTPa+IPV kombinált oltóanyagot 6 évesen, majd az emlékeztető vakcinát (dTap) 11 éves korban kapják a gyerekek.  

A Nemzeti Népegészségügyi Központ tájékoztatása szerint 2023-ban változás történt ezen oltóanyag kapcsán: a kötelező oltási rend részeként végzett alapimmunizáláshoz és az első újraoltáshoz a Pentaxim helyett a – már 2006 és 2011 között is használt – Infanrix-IPV+Hib vakcinát alkalmazzák.

A felnőtteknek is érdemes lehet beadatni a szamárköhögés elleni oltást

A felnőttkori emlékeztető oltás különösen ajánlott:

• az 5 éven belül gyermeket tervezőknek, 
• a terhesség 16. és 32. hete között járó kismamáknak és családtagjaik számára (mindazon 16 évnél idősebbeknek, akik az újszülöttel az első 2-3 hónapban érintkeznek),
• egészségügyi dolgozóknak.

A védőoltás ismétlése 10 évente javasolt a felnőttek esetében.

Az injekció beadásának helyén fájdalom, bőrpír vagy duzzanat alakulhat ki, illetve enyhe láz, fáradtság és fejfájás jelentkezhet. Súlyosabb mellékhatást csak nagyon ritkán okoz az oltás.

Hogy történhet a diagnózis?

A korai szakaszban az említett, általános, légúti fertőzésekre jellemző, enyhe tünetek miatt nehéz diagnosztizálni a szamárköhögést, kórlefolyás alapján könnyen összetéveszthető már fertőzéssel.

A betegség pontos azonosítása történhet az orr és a torok hátsó részéből vett váladékmintából, ezenfelül az orvos kérhet mellkasröntgent, mellkasi CT-vizsgálatot, valamint segítheti a fertőzés jelenlétének igazolását laborvizsgálat is. (Az emelkedett fehérvérsejtszám is jelzi a fertőzés jelenlétét).

Fontos információ a diagnoszta számára, hogy a beteg kapott-e oltást és mikor, illetve találkozott-e szamárköhögésben szenvedővel. 

A szamárköhögés kezelése

A tünetek észlelésekor mielőbb orvoshoz kell fordulni, hisz a korai diagnózis és időben kapott kezelés által megelőzhető a fertőzés továbbterjedése és a szövődmények kialakulása.

Amennyiben a betegség még korai fázisban van, az orvos antibiotikumot ír fel. (Késői szakaszban már nem indokolt a gyógyszer alkalmazása.) A gyógyszeres terápiával lerövidíthető a kórlefolyás időtartama, az elsődlegesen választott szerek a makrolid típusú antibiotikumok, de időnként alkalmazzák a szamárköhögés ellen a trimetoprimt és szulfametoxazolt tartalmazó antibiotikumokat is.

A gyógyszer kiválasztását, a kezelés szükséges időtartamát befolyásolhatja a beteg életkora, a tünetek súlyossága is.  

Javasolhat a kezelőorvos a sok folyadék fogyasztásán túl hideg párásítást is: a levegő nedvességtartalma segíthet fellazítani a légutakban található váladékot, így csökkenhet az irritáció, a köhögés intenzitása. A vény nélkül kapható köhögéscsillapítók általában nem túl hatékonyak a szamárköhögés esetében.

A szervezetnek sok időre és energiára van szüksége a fertőzés leküzdéséhez, ezért kiemelten fontos a gyorsabb felépülés érdekében a sok pihenés.

A cikk dr. Jelenik Zsuzsanna infektológus közreműködésével készült.