Vállütközési szindróma (impingement szindróma)

A vállütközési vagy impingement szindróma a vállcsúcs alatti tér szűkülete miatt alakul ki, és főként a kar fej fölé emelésekor okoz fájdalmat.

Vállütközési szindróma (impingement szindróma): anatómai háttér

A vállízület egy rendkívül komplex „szerkezet”, amit a felkarcsont, a lapocka ízületi árka, valamint az ezek körül elhelyezkedő izmok, inak és ízületi tok alkotnak. A kar emelésekor a lapocka tetején található csontkinövés (acromion) és a felkarcsont között található egy szűk tér, ez az úgynevezett szubakromiális tér. Itt haladnak át az ízület stabilitásáért felelős rotátorköpeny inai, valamint egy nyáktömlő (bursa), amely az inak és a csont közti súrlódást csökkenti. Ha ez a tér beszűkül, a benne futó részek irritálódnak – ez az állapot a vállütközési (impingement) szindróma.

A fájdalmas kórkép a rotátorköpeny inai (főként a supraspinatus izom ina) és a szubakromiális nyáktömlő krónikus irritációja miatt alakul ki. A váll mozgása ilyenkor beszűkül, és a panaszok tartóssá válhatnak, ha a probléma kezeletlen marad.

A vállütközési szindróma kialakulásának lehetséges okai

A lehetséges okok között szerepel a váll túlterhelése, a helytelen mozgásminta, a gyenge izomegyensúly, illetve az életkor előrehaladtával bekövetkező degeneratív elváltozások is. Gyakori probléma azoknál, akik ismétlődő fej fölötti mozdulatokat végeznek (pl. kézilabdázók, gerelyhajítók, szobafestők), de előfordulhat ülő életmódot folytatóknál is, ha a válltartásuk nem megfelelő.

Hozzájárulhat a szindróma kialakulásához az acromion (a lapocka nyúlványa, vállcsúcs) anatómiai formája is: ha például kampósabb, íveltebb, az csökkenti a szubakromiális teret. De tovább ronthatja a helyzetet a sérülés, a gyulladásos folyamat vagy a meszes lerakódás is.

A vállütközési szindróma tünetei

Az impingement szindróma tünetei általában fokozatosan alakulnak ki, és ezzel párhuzamosan a váll egyre több mozdulatnál válik fájdalmassá. Ezek lehetnek a jellemző tünetek:

• fájdalom a kar oldalra emelésekor, különösen 60 és 120 fok közötti szögben
• felkarba is lesugárzó fájdalom
• éjszakai vállfájdalom (főleg az érintett oldalon fekve)
• mozgásbeszűkülés (főként a kar fej fölé emelésekor)
• nehézség tárgyak felemelésekor vagy elfordításakor
• vállmerevség és funkcióromlás (elhúzódó probléma esetén)

A vállütközési szindróma kezelése

A terápia célja a gyulladás csökkentése, a fájdalom enyhítése, valamint a mozgástartomány helyreállítása. Enyhébb esetekben konzervatív terápia elegendő lehet a tünetmentes állapot eléréséhez.

Első lépésként a kiváltó mozdulatok kerülése, a váll kímélete javasolt. Gyulladáscsökkentő gyógyszerek, fájdalomcsillapítók, valamint hűtés segíthetnek a panaszok csillapításában. A fizioterápia kiemelt szerepet kap a terápiában: célzott gyakorlatokkal helyreállítható a vállöv izomegyensúlya, javítható a lapocka stabilitása és a rotátorköpeny működése. De hasznos lehet a manuálterápia, a lágyrészmobilizáció és tape-elés is.

Amennyiben a konzervatív terápia hatástalan, helyi injekciós kezelés (pl. szteroid, hialuronsav) is szóba jöhet. Tartós panaszok vagy anatómiai szűkület esetén ortopédsebészeti beavatkozás is szükségessé válhat.

A kezeletlenség következményei

Kezelés hiányában az állandó irritáció miatt a rotátorköpeny inai károsodhatnak, és részleges vagy teljes szakadás is kialakulhat. Ezenfelül a fájdalom krónikussá válhat, a váll mozgása beszűkül, ami jelentősen rontja a hétköznapi tevékenységek elvégzését. A kezeletlen impingement szindróma súlyosabb vállbetegségek előszobája lehet, ezért fontos a korai felismerés és a célzott kezelés.
 

A betegségleírás dr. Tátrai Miklós ortopéd és traumatológus szakorvos, sportorvos, ortopédsebész közreműködésével készült.