• Szolgáltatásaink
  • Árlista
  • Magunkról
  • Kapcsolat
  • Karrier
  • Telefon: (+36) 1 489-5200 | E-mail: info@bhc.hu
    language enmagyar

    Neurológiával kapcsolatos kérdések

    Mivel foglalkozik a neurológia?
    A neurológia a központi és a perifériás (környéki) idegrendszer szerkezeti és funkcionális megbetegedéseivel, rendellenességeivel foglalkozó orvosi szakterület.
    A központi idegrendszerhez az agy és a gerincvelő tartozik, a környéki idegrendszerhez pedig a testünket behálózó, érző, mozgató és vegetatív működéseket ellátó idegrostok. Az izombetegségek is a neurológia területéhez tartoznak, mivel az izom a mozgató egység része.

    Milyen panaszokkal kereshetem fel a neurológiai szakrendelést?
    Leggyakrabban tartós vagy visszatérő fájdalmakkal érkeznek a neurológiai szakrendelésre a betegeink: fejfájással, gerincpanaszokkal, elsősorban nyaki és derékfájdalommal. Emellett egyensúlyzavarok, kézremegés, járászavar, izomgyengeség, izomsorvadás, zsibbadás, érzetkiesés, remegés, szédülés, látásproblémák, eszméletvesztés, memória zavarok, alvászavarok, fordulnak elő leginkább a panaszok között. Egyes pszichés gondok, például a depresszió és a szorongásos tünetek, valamint a hangulatzavarok és a szellemi hanyatlás hátterében is lehetnek neurológiai gondok, ezek esetében is indokolt a neurológiai szakvizsgálat.

    vizsgálat előtt van-e valamilyen előkészületre szükség?
    Semmilyen előkészület nem szükséges, csupán az, hogy a páciens összegyűjtse és magával vigye a a korábbi laboratóriumi leleteit, orvosi dokumentációját.

    Hogyan zajlik a neurológiai vizsgálat?
    A vizsgálat első lépése a pácienssel való alapos beszélgetés, amelynek során tisztázzák az aktuális panaszokat, a szakorvos áttekinti az előzményeket, a beteg kórtörténetét, felveszi az anamnézist.

    Ezután az aktuális állapotfelmérő mentális illetve fizikális vizsgálat következik: néhány egyszerű kérdéssel, teszttel a neurológus ellenőrzi a mentális állapotot, a beszéd- és koordinációs készséget, a látási és más érzékelési funkciókat, a járás ritmusát, sebességét, koordináltságát, egyensúlyát, reflexkalapáccsal a reflexeket. Ezekkel a tesztekkel deríthető ki, hogy a probléma idegrendszeri eredetű-e, majd ennek eldöntése után annak lokalizálása, és a differenciáldiagnózis felállítása következik.

    Milyen képalkotó vizsgálatok egészítik ki a neurológiai vizsgálatot?
    Még mindig használatos a legrégibb képalkotó diagnosztikai eszköz, a röntgenfelvétel – például a gerinc állapotának gyors megállapításához -, de ma már több, korszerűbb, részletesebb képet adó berendezés is áll a nerurológusok rendelkezésére. Így például agyi katasztrófa, agyvérzés, stroke gyanúja esetén a Ct-vizsgálat segíthet eldönteni, hogy érelzáródás miatti oxigénhiányos állapot vagy agyvérzés okozza-e a tüneteket. Az MR (mágneses rezonancia) vizsgálat még informatívabb, nagyobb felbontású képet ad. Ennek továbbfejlesztett változata a funkcionális mágneses rezonancia vizsgálat, amellyel működése közben vizsgálhatók az egyes idegrendszeri területek.

    Több eljárás létezik az idegrendszer vérkeringésének vizsgálatára is, pl. a Doppler-elven működő ultrahang-vizsgálat illetve az MR-angiográfia. Az elektrofiziológiai vizsgálatokkal, az EEG-vel (elektroneurográfia) az agy, az ENG-vel (elektroneurográfia) a környéki idegek, az EMG-vel (elektromiográfia) az izomzat elektromos működése vizsgálható. Számos neurológiai betegség hátterében genetikai okok állnak, így a diagnosztikai palettából nem maradhat el a genetikai vizsgálat sem.

    Sokan nem tudják: pontosan mi a különbség a neurológia és a pszichiátria szakterülete között?
    Mindkét szakma képviselői a központi idegrendszer betegségeivel foglalkoznak. Leegyszerűsítve azt mondhatnánk, hogy a neurológusok azokkal a rendellensségekkel, amelyek testi tünetekkel is járnak, a pszichiáter pedig a testi elváltozást nem okozó, lelki betegségekkel. Ugyanakkor a két terület teljesen nem választható el, hiszen az idegrendszer megbetegedéseinek nemegyszer vannak pszichés következményei is, például az agyvérzést, az Alzheimer kórt vagy az agydaganatot kísérhetik a viselkedészavarok vagy hangulati változások, depresszió, neurózis.