• Szolgáltatásaink
  • Árlista
  • Magunkról
  • Kapcsolat
  • Karrier
  • Telefon: (+36) 1 489-5200 | E-mail: info@bhc.hu
    language enmagyar

    Karrier, munkahely - beszélgetés dr. Csernus Imrével

    Dr. Csernus Imre pszichiáterünket kérdeztük a karrierről, a munkahelyi kiégésről, a motivációról, a csapatról, a konfliktuskezelésről és az érzelmi intelligencia fontosságáról

    BEK: A most középkorúak generációját a munkahely iránti lojalitásra nevelték. Érdemnek számított, ha valaki sokáig kitartott ugyanazon a helyen, magáénak érezte, szerette a céget. Ma mintha éppen ellenkezőleg lenne: a szakmai karrier talán egyik feltétele, hogy az ember képes váltani, és nem ragad le egy helyen. Ön szerint mennyire jó az, ha érzelmileg is kötődik valaki a munkahelyéhez? Milyen veszélyek rejlenek ebben?

    Dr. Csernus Imre: Az elején kezdeném. Aki racionális szempontból szeretné fejleszteni magát, és ebbe rengeteg energiát beletesz, majd megfelelő kapcsolati tőkével bír, majd következetességgel, az előbb-utóbb el fogja érni azt, amit szeretne anyagi szempontból. Tehát anyagi biztonságot szerez. Azonban a kiégést az befolyásolja, hogy az illető ember hisz-e abban, amit csinál, vagy nem hisz. Tehát váltogathat orrba-szájba, elképesztő gyorsasággal sok munkahelyet, és ha ő nem hisz benne, csak azért csinálja, hogy pénzt szerezzen, nem lesz soha elég pénze.

    Ha hiszek valamiben, akkor megszületik a hitelesség is. Ha nem hiszek, bármennyi energiát beletehetek, bármilyen szépnek látszódhat az a ketrec, attól az még aranyketrec. Szóval nem lesz meg az a kisugárzás, amit az illető ember szeretne. Különösen, hogyha a munkahelyén jelentkező traumákkal kapcsolatosan a saját érzelmi világát, érzelmi attitűdjét, vagy frusztrációit nem kezdi el verbalizálni, nem kezdi el kimondani, nem kezdi el kimutatni; ugyanakkor ezért nem vállal felelősséget. Tehát a mai világban egy kiegyensúlyozott életet úgy lehet élni, hogyha nem csak a racionális intelligenciámat, hanem az érzelmi intelligenciámat is fejlesztem.

    Ma volt nálam egy olyan úr, aki nagyon potens a racionális világban, de ugyanakkor elképesztően puhakezű a családjával szemben és következetlen. És ott sorozatos kudarcok érik már évtizedek óta, és még mindig nem változtat. De azt mondja, hogy amikor üzletről van szó, akkor ott könyörtelenül zajlik az önmegvalósítás, miközben az érzelmi világával elképesztően hadilábon áll. Így nem lehet kiegyensúlyozott életet élni. Lehet váltogatni a munkahelyeket, ennek következtében az új ingerek egy ideig eltompítják azt a belső hangot, hogy nem vagyok az utamon, mert: új helyzethez alkalmazkodom, új arcokhoz, új munkafeladatokhoz. De az egy idő után kevés lesz.

    CSI-interju7

    BEK: Ez egész pontosan mit jelent?

    Dr. Csernus Imre: Ez azt jelenti, hogy ha hit nélkül csinálok valamit, akkor kurva leszek. Lehet, hogy egy luxus kurva, de a kurva az kurva.

    BEK: Tehát csak az a lényeg, hogy hinnem kell abban, amit csinálok? Az már mindegy, hogy mi az?

    Dr. Csernus Imre: Nem! Abban hihetek. Mert a másik elég fontos felismerésem, hogy a mai világban elképesztő sokszor használjuk a kell szót. És a kell szó használata - a személyiséget nézve - mindig a megfelelni vágyásnak a szimbolikája. 

    BEK: De valaminek meg kell felelnünk, nem?! Legalább az önmagunk által állított elvárásoknak.

    Dr. Csernus Imre: Önmagunknak igen, de az nem kell. Azt csinálom, amiben hiszek. De nem kell. Mert azt szívvel-lélekkel teszem. Mert hiszek benne. Ott nincs a muszáj-érzet.

    BEK: És ha szívvel-lélekkel csinálok valamit, akkor nem törvényszerű, hogy bekövetkezik a burn-out?

    Dr. Csernus Imre: Törvényszerű, mert a mai korban élő ember nagyon nehezen tanulja azt meg, hogy mit jelent örömet okoznia önmagának mértékkel. Nem hedonista módon kiégetni magam. Mint a fiatalok szórakozási szokásai: elmennek bulizni, és kicsapják a feszültséget úgy, hogy berúgnak. Meg „ereszd el a hajam” viselkedés. Ez nem jelent regenerálódást, ez nem pihenés. Tehát aki megfelelően ötvözi a pihenést és a munkát, és szívvel-lélekkel csinálja azt, amit csinál, nem fog a kiégéstől szenvedni.

    BEK: A kiégés kérdéskörnél maradva, hogy látja, szervezeti szinten mi lehet az az időben megtett, nulladik lépés, amivel elkerülhető a burn-out az egyes munkatárs esetében?

    Dr. Csernus Imre: Az érzelmi intelligencia fejlesztése. E nélkül nem fog menni.

    BEK: Mondana erre egy konkrét példát?

    Dr. Csernus Imre: Persze, persze. A mindennapi élet során a munkahelyünkön adódhatnak konfliktusok és feszültségek. Na most, a konfliktusokat a legtöbb ember, mivel félti a munkahelyét, úgy kezeli, hogy nem beszél. Tehát hallgat, nyel, tűr, és az illető a háta mögött ventilálja, ahelyett, hogy szemtől szemben azt mondaná a másiknak, hogy: „Figyelj ide! Te észreveszed azt, hogy úgy viselkedsz, mint egy isten, és közben meg belém mászol?! Nem veszed észre, hogy ártasz a csapategységnek? Miért csinálod ezt?” Nem hangzik el ez a kérdés.

    BEK: Azért nem, mert féltjük az állásunkat?

    Dr. Csernus Imre: Igen. Aki meg félti az állását, az meg azt jelenti, hogy bizonyos vezetők látják, hogy az illető csicskul. Ha meg csicskul, akkor ami a csövön kifér, mert az illetőt úgy meg lehet gyepálni, mint a huzat, mert úgyis ott áll a sarkon a következő szolga.

    BEK: Világos. De van olyan vezető, aki nem akarja feltétlenül „tönkretenni” a beosztottját, hanem valóban az ő érdekeit akarja szolgálni, mert értékes számára az alkalmazottja. Mit tehet az ilyen vezető azért, hogy megelőzze például a burn-out vagy egy hasonló probléma bekövetkeztét?

    Dr. Csernus Imre: Megelőzni a bajt mindig egyszerűbbnek látszik, mint az aktuális nagy krízist kezelni. De megelőzni a bajt, az azt jelenti, hogy olyan csoporttréningeket csinálni, ahol az illető emberek verbalizálhatják a feszültségeiket, és hogy ha ez nem következik be, akkor az illető ember mosolyogni fog, csak a vezető – mivel nincs rá megfelelően kondicionálva – nem fogja észrevenni, hogy ez nem szívből, belülről jövő mosoly, hanem egy kényszeredettség állapota. És amikor már bekövetkezik a kényszeredettség, ott már növekszik a frusztráció, ott már szépen lassan alakul a kiégés.

    BEK: Mik tulajdonképpen a kiégés jelei és mi az a fázis, amikor már azt mondja a szakember, hogy „maga kiégett Uram, és most kezelésre van szüksége”? Ekkor mit tehetünk?

    Dr. Csernus Imre: Az illető nem hiteles. Kényszeredetten beszél valamiről, nem pezseg, hanem nagyon szakavatottan, nagyon racionálisan összefoglal valamit, és a figyelmes szemlélődő meg látja azt, hogy rutinból beszél.

    BEK: És ha például azt látjuk valakin, hogy nem lelkesedik azért, amit csinál, és nem tudja motiválni a csapatát, az is lehet jele a kiégésnek?

    Dr. Csernus Imre: Persze, ha vezetőként ez látható, akkor ez annak a jele. A teljesítmény eközben persze szinten van tartva, csak nem vet már hullámokat.

    BEK: Miért, fenn lehet tartani a látszatot?

    Dr. Csernus Imre: Akkor lehet fenntartani a látszatot, hogyha a felső vezető nincs kondicionálva az érzelmi intelligenciája terén. Ő akkor fogja észrevenni, ha az adott számokat leteszik elé. Mert a számok azok beszélnek. Azt látja, hogy valamiért nem következik be a fejlődés. Egyszer hallottam, hogy egy vendéglátóipari főiskolán azt tanították, hogy az eladás területén a legjobb fegyver pl. a belülről jövő őszinte mosoly. Ma Magyarországon elképesztően kevés embernek van őszinte mosolya. Az emberek általában a könnyűnek látszó utat választják.

    BEK: Az előbb már utalt a csapatra, a csapategységre. Ön szerint minden munkahelyen érdemes a csapatépítésre törekedni, vagy ez nem mindenhol működik jól?

    Dr. Csernus Imre: Minden egyes munkahelyen lesznek hadvezérek, és vannak katonák. A konfliktust általában az eredményezi, hogyha a hadvezér az hadvezért játszik, a katona meg nem akarja elfogadni, hogy ő katona. Ám, abban a pillanatban, ha valaki a vágyakat a képességek függvényében tudja szemlélni, és elfogadja pl., hogy az ő képessége, hogy katona legyen, nagyon jól fog funkcionálni abban a közösségben vagy hierarchiában. Aki elfogadja, hogy én több vagyok, mint egy katona, hogy én pl. őrnagy vagyok, annak szembesülnie kell azzal, hogy neki is van egy főnöke, a hadvezér. Az őrnagynak meg ezt kell elfogadnia. Egyébként a meg nem oldott félelem mindig befolyásolja, hogy ki a katona és ki az őrnagy. Tehát mindaddig, amíg egy kollektíván belül ezek a szerepek nincsenek letisztázva és elfogadtatva önmagunkban, addig mindig lesznek frusztrációk. A frusztráció pedig egy csapategységet szétzúz.

    BEK: Ezt a frusztrációt a korábban említett csoporttréningeken lehet feloldani, vagy pedig elég, ha a vezető behívja a beosztottját, és megbeszéli vele személyesen a problémát?

    Dr. Csernus Imre: Nem elég, nem elég. Mert a vezető nagyon sokszor nem tud objektív lenni, mert vagy kedveli a másikat, vagy nem kedveli. Tehát abban a pillanatban, hogyha már bármilyen érzés kialakul a vezetőben, az objektivitását elveszíti. Ezért fontos egy külső szemlélődő.

    CSI-interju10

    BEK: Viszont, ha megfelelő érzelmi intelligenciával rendelkezik, akkor tud disztingválni, nem?

    Dr. Csernus Imre: Nagyon nehéz meló. Hatékonyság szempontjából sokkal jobb egy kívülállót megkeresni, legyen akár pszichológus vagy coach, aki ezt a munkát jól el tudja végezni, mivel nem ismeri az illetőt, ezért azonnal éles információval és véleménnyel bírhat, s ezt a korrekt információt meg megfelelően lehet utána használni.

    BEK: A munkahelyi szerepébe beleszorul az ember vagy beleszorítja magát?

    Dr. Csernus Imre: Szerepbe szorítom magam. Mert nagyon sok ember elfelejti, hogy amikor aláírnak egy szerződést, majd utána elkezdik fikázni a környezetüket, akkor azt tulajdonképpen maguknak köszönhetik, hiszen ők írták alá a szerződést. A szerződés nem ismerete például soha nem menthet fel engem. A szerződésben foglaltakért az felel, aki aláírta. Két lehetőség áll előtte, ha nem tetszenek neki pl. a munkahelyi körülmények vagy bármi a munkahelyéből: vagy felmond, vagy elfogadja az adottságokat, és előhozza a maximumot abból a szituációból, amiben van. Ehelyett a legtöbb ember, amikor kicsit nehézkessé vagy nehézzé alakul a dolog, vagy nehézségek alakulnak ki, akkor legtöbbször hárít. Mert ma Magyarország nem a racionális és érzelmi szempontból felnőtt emberek társadalmáról szól.

    BEK: Milyen esetet tudna mondani erre a felelősség vállalása vs. nem vállalása kérdésre?

    Dr. Csernus Imre: Szét lehet nézni, csak így a cégeknél maradva. Nagyon sok vezető azt mondja, hogy „Gyerekek! Mi egy hatalmas, nagy család vagyunk, őszintén mondjátok ki, amit gondoltok.” Majd a beosztott őszintén kimondja, csak éppen rosszul pozicionálja a mondatait, és megbántódik az „isten” a hiúságában, és bosszút áll a vezér.

    BEK: Ezért van az, hogy a legtöbb cégnél egy átlagos – nem vezető beosztású – munkatárs nem is mer válaszolni a cégnek, amikor őszintén felteszi a kérdését, hogy „Mi a problémád? Min változtatnál?”? Mert attól tart, hogy esetleg megbánt valakit, holott őneki esze ágában sem áll ilyet tenni?

    Dr. Csernus Imre: Pontosan.

    BEK: Lehet ezt a szituációt jól kezelni?

    Dr. Csernus Imre: Persze.

    BEK: Hogyan?

    Dr. Csernus Imre: Abban a pillanatban, amikor én egyénként elfogadom, hogy az emberi lét alapvető sajátossága a hibázás. És a hibázás az nem szégyen. És abban a pillanatban, amikor rájövök arra, hogy hibázhatok, akkor vállalhatom hangosan. Mert csak így tanulhatok. Hogyha ezt a vezető is elfogadja, akkor nyert ügyem van. Mert azt az adott dolgot, ami konfliktust eredményez, nem elhárítani kell, hanem jól reagálni rá. És akkor nem következik be rengeteg energiapocsékolás azzal, hogy magyarázkodom, és másra hárítom a felelősséget. Tehát a helyes reakció az volna: „Hát, kedves Főnök Úr! Én megosztva mondanám ezt, mert benne vagyok én is, de hát egy csapatban dolgozunk, ezt nem felelősség elhárításként mondom, hanem azért, mert annak a feladatnak a megfelelő szegmensét a „Peti” intézte.” Elképesztő gyors és hatékony konfliktuskezelés.

    BEK: Egy ilyen reakció után már csak a vezetőn múlik, hogy milyen irányt vesz a konfliktuskezelés?

    Dr. Csernus Imre: Igen. Ha ő csiszolt és azt mondja: „Oké, gyerekek, hibáztunk, én vagyok a góré, én is elviszem a balhét; és akkor most okoskodjunk, hogy hogyan másszunk ki legjobban ebből.” Ezzel a csapatot rögtön összerántja, a hibát beismeri, megbeszéli a konzekvenciákat a csapattal, és tudja, hogy ez nem szégyen, mert bárki hibázhat. Így máris egy pozitív stratégia felé tereli az irányt, hogy a csapat közösen mehessen előre tovább. Csak a vezető ezt nem tudja megcsinálni, ha nincs fejlett érzelmi intelligenciája. 

    BEK: És mikor beszélhetünk fejlett intelligenciáról? Tudna példát mondani?

    Dr. Csernus Imre: Amikor a vezető felismeri azt, hogy sokkal könnyebb egy nagyon jó csapatot szinten tartani, mint felépíteni. Mert összeállítani a csapatot a világ legnehezebb dolga. Az elképesztő sok idő. Amikor bekövetkezett a világválság az egyik német autóipari cég úgy döntött, felkínálja a
    választás lehetőségét a dolgozóknak: vagy x számú embert kirúgnak, és akkor, akik maradnak a cégnél, azoknak megmarad a fizetésük, vagy mindenkinek arányosan csökkentik a fizetését, és akkor mindenki ottmarad. A második mellett döntöttek. Itt két dolgot fontos megjegyezni: az egyik, hogy a szabadság szimbolikája mindig a választás lehetősége, a másik, hogy egy csapatot jól, rugalmasan fenntartani, az a legkeményebb meló. Tehát hogy ha ez bekövetkezik, nincs olyan világégés, amit egy adott cég ne tudna megoldani.

    BEK: Tényleg nincs? Miért?

    Dr. Csernus Imre: Mert a masszív egóval rendelkező ember önbizalma általában alacsony. Ez azt jelenti, hogy az illető istent játszik. Isten mindenható, mindig mindent ő tud legjobban. „Majd én megmondom fiam, hogy mit csináljál! Én nem hibázom. Én nem tévedek. Én vagyok a megmondó ember.” Tehát észre sem veszi azt, amikor belemászik valakinek a lelkébe. Éppen ezért elképesztően nehezen kér bocsánatot. Tehát a hibákból nehezen okul. Vagyis a személyiségszerkezetem merev és rugalmatlan. Na, most ebben a világban ezzel az attitűddel: bukta. Ez kudarc. Ez bukást jelent. Az illető vagy rugalmas vagy merev. A merev az azt jelenti, hogy csomó mindentől fél. És éppen ezért van az, hogy – mivel a dolgok elképesztő gyorsasággal alakulnak ki – a merev ember igyekszik körülbástyázni magát információkkal, hogy mikor mi fog történni, és hogyha valami úgy következik be, hogy azzal ő nem számolt, ripityára esik szét.

    BEK: Ez törvényszerű?

    Dr. Csernus Imre: Ez biztos.

    BEK: Mint azt az előbbi példában láttuk, a válság idején sok cégnek nagyon szigorú költségvetésre kellett átállnia. Több menedzsernek komoly gondot okozott, s okoz a mai napig a beosztottak motiválása. Hogy látja, milyen anyagi és nem anyagi motivációs eszközökkel rendelkezhet egy humánpolitikai döntéshozó vagy bármilyen vezető?

    Dr. Csernus Imre: Ha a felajánlott információ nem őszinte, akkor nincs megfelelő motiváció. Mert a munkavállalók nem hülyék. Lehetséges, hogy az érzelmi intelligenciájuk alacsonyabb, de még ha nem is tudnak sok mindent, azért megérezhetnek dolgokat. Például egy laptopról gondolhatják azt, hogy az csak megvesztegetés. Ugyanakkor ez csak egy munkaeszköz, ami a cég racionális sebességét, az információáramlást gyorsítja, semmi más.

    BEK: Tudna mondani egy példát az őszinte kommunikációra?

    Dr. Csernus Imre: Az őszinte információ, amikor nyíltan odaáll a vezetőség a munkavállalói elé, és azt mondja: „Aki nem mondja ki az érzéseit, az elfojtja, és kiég. Mi nagyon szeretünk és becsülünk mindenkit, de ha valaki kiég, szevasz!” Az illető így tisztába kerül a feltételekkel, és ennek következtében elindul benne egy belső drive, mert nem szeretne rosszat magának.

    BEK: Hogyan összegezné az eddig átbeszélteket az Ön által többször is emlegetett racionális és érzelmi intelligencia szempontjából?

    Dr. Csernus Imre: Összességében azt mondhatjuk, hogy ha egy adott cég az érzelmi intelligenciát elkezdi fejleszteni a beosztottakban meg a főnökökben, akkor a kiégés jelentősen lassul, ötvözve azzal, hogy létrejönnek egyéniségek, akik megfelelően tudnak működni egymással. De ez nagyon kemény munka. A racionális intelligencia az, hogy 1+1 az 2. A fejlett emocionális intelligenciával rendelkező ember kommunikációja egyes szám első személyben kezdődik, úgy folytatódik, úgy is fejeződik be. Nem használja az ember kifejezést, hogy amögé bújjon, hanem vállalja a felelősséget: „én vállalom érte a felelősséget”. 

    BEK: Sok cég, főleg az informatikai szektorban, azzal próbálja meg magához csábítani a munkavállalót, hogy szinte luxus körülményeket (kötetlen munkaidő, flexibilitás, színes környezet stb.) és hihetetlen kényelmet teremt meg a munkahelyi környezetben. Mit gondol, ezek az újszerű, modernebb munkahelyek szolgálhatnak motivációs eszközként az egyes ember számára?

    Dr. Csernus Imre: Ezáltal kimondódnak az érzések? 

    BEK: Nem tudom.

    CSI-interju-09

    Dr. Csernus Imre: Nem. Ez csak a 21. században élő emberek komfortérzetét fokozza. Ez még nem az érzelmi intelligenciának a fejlesztése. E mögött meghúzódik a fogyasztói társadalom egyik alaptapasztalata, amit erre a kérdésre is vonatkoztathatunk, hogy az új megvásárolt dolog személyiségre gyakorolt hatása rövid, nagyon rövid. Ezt a pszichológia már régen kimutatta.

    BEK: De ha jól érzem magam a munkahelyemen, az motivál engem, nem?

    Dr. Csernus Imre: Attól még, hogy én jól érzem magam, történhet olyan dolog velem, ami mindent megváltoztat.

    BEK: Mire gondol?

    Dr. Csernus Imre: A következő nap bemehetek úgy a munkahelyre, hogy az anyám haldoklik. Vagy például mondja a csajom, hogy „Én kurvára nem tudok rád felnézni férfiként, annak ellenére, hogy két éve élünk együtt. Kevés vagy nekem.” Na és mi van ekkor?! Bemegy a fancy munkahelyére a faszi, és rosszul érzi magát, és nem mondja ki.

    BEK: És mi a megoldás ekkor?

    Dr. Csernus Imre: Vagy én teszem meg a lépéseket a megoldás felé, vagy pedig elképesztő gyorsasággal vagy kiégek, vagy elkezdek fizikálisan kompenzálni; tehát az idő múlásával vagy alkoholista leszek, vagy kokainista vagy internetfüggő vagy társfüggő vagy bármi.

    BEK: Tehát azt állíthatjuk, hogy a megoldás mindenre az, hogy merjünk beszélni az érzéseinkről, és legyen hitünk magunkban és abban, amit csinálunk?

    Dr. Csernus Imre: Igen. Vegyük például a fiatalokat. A legnagyobb részük pénzt akar, és ennek érdekében mindent feláldoz, és soha nem lesz elég pénze valójában. Vagy hogyha meg is szerzi, nem fogja megfelelően tudni értékelni, és kezelni. Szemközt azokkal, akik hisznek valamiben, majd ennek következtében tesznek bele rengeteg következetes munkát, annak a hozadéka a pénz. Mert ha a hozadéka a pénz, akkor én tudom, hogy ez csak egy eszköz. Mert a hit az sokkal fontosabb. Illetve az egyetlen fontos dolog. Ha valaki teremteni szeretne. 

    BEK: És miben hiszek, ha hiszek?

    Dr. Csernus Imre: Az önmagamhoz való őszinteségben. 

    BEK: Tudna mondani egy példát az őszinteségre?

    Dr. Csernus Imre: A nő azt mondja a fejlesztett faszinak: „Szívem, te szarsz a fejemre.”. A férfi erre, mivel intelligens, azt mondja: „Miben érzed ezt?” A fickó bele mer menni a fájdalmas dolgokba, hogy meghallja önmagáról azt a véleményt, ami a hiúságának kurvára nem fog tetszeni. Nem úgy, mint a mai fogyasztói társadalom, melynek az a sajátossága, hogy iszonyúan fél önmagának feltenni a kérdéseket. És ha éles helyzetben a konfliktus nincs jól megfogalmazva, nem tudok változtatni. 

    CSI-interju-10

    BEK: Összességében akkor azt mondhatjuk, hogy sem munkahelyen, sem magánéletben nincs jó konfliktuskezelés, amíg nagyobb teret kap a racionális intelligencia, mint az érzelmi intelligencia?

    Dr. Csernus Imre: Pontosan. Már az egyetemen sem kap hangsúlyt az érzelmi intelligencia fejlesztésének kérdése. Vagyis az emberek már az első évükben rengeteg megoldatlan félelemmel mennek bele a munka világába, és ez a sok félelem okozta frusztráció nincs feloldva. És eleve sok kicsi sokra megy. Persze kezdetben, amíg a személyiségszerkezet fiatal és rugalmas, könnyen átlép az illető ezeken a dolgokon, de az átlépés az nem megoldás.

    BEK: Akkor mi a megoldás?

    Dr. Csernus Imre: Az őszinteség és a hit.

    (fotók: Hegedüs Márton)