• Szolgáltatásaink
  • Árlista
  • Magunkról
  • Kapcsolat
  • Karrier
  • Telefon: (+36) 1 489-5200 | E-mail: info@bhc.hu
    language enmagyar

    Fogpótlások régen és ma

    Az erős, hiánytalan fogsor mindig is az egészség és a szépség fontos eleme volt. Így érthető, hogy az ókortól kezdve egészen napjainkig rengeteg embert foglalkoztatott a fogpótlás problémája. Kezdetben aranyból, acélból, majd porcelánból készültek pótfogakat használtak, a modern fogászat azonban ennél már sokkal fejlettebb és esztétikusabb megoldásokat biztosít az egészséges és szép fogsorra vágyók számára.

    fog1

    A régészeti leletek tanúsága szerint egyszerűbb fogpótlások már az i.e. X-IX. században is léteztek.  Az ősi Egyiptomban a halottaknál alkalmaztak fogpótlást, a halottkultusz részeként. A foghiányt a gyengeség jelének tartották. Az aranydróttal rögzített vendégfogak az öröklétre szóltak, a halott tekintélyét állították helyre velük, hogy a túlvilágon ne kelljen a fogait nélkülözni.

    A kultikus aranyfogak

    A fellelhető adatok szerint élő ember számára a rómaiak készítették az első pótfogakat, aranyból. A gazdagságot, a jólétet jelképezte az aranyból készült fogpótlás, így státuszszimbólumként és szépészeti beavatkozásként alkalmazták inkább, de használni nemigen lehetett ezeket.
     

    A középkor megoldása

    Kezdetekben, általánosan elterjedt módszerként drótos rögzítést alkalmaztak az etruszkok, a görögök, a föníciaiak is. A középkorban a borbélyok egy személyben fogorvosi feladatokat is elláttak, és a foghiányokat is próbálták pótolni. Elsősorban halottak fogait, vagy csontból kifaragott fogakat alkalmaztak, a megmaradt saját fogakhoz rögzítve. Mivel azonban a történelmi időkben a várható élettartam a mainál jóval alacsonyabb volt, a fogpótlás tudományára ritkábban volt szükség.

    Csontoktól az acélig: az újkori fogtechnika kezdetei

    A háromszáz évvel ezelőtt élt P. Fauchard-ot (1678-1761)  tekinti a szakma a modern fogászat megteremtőjének. Ő volt az, aki elsőként készített egész pótfogsort, melyet rugó tartott össze. A XVIII. században a mai megoldásoknak szinte mindegyike létezett, ha jóval egyszerűbb formában is. Lenyomat után készítették a pótlásokat, a mintavételhez és készítéshez viaszt, gipszet használtak.  Ebben az időben már csappal a foggyökérbe is rögzítettek pótfogakat. Általánosan elterjedt módszerként az ép fogakhoz kapcsokkal, fonallal rögzítették a pótlásokat.

    Porcelán és kaucsuk fogpótlások

    A technika fejlődésével a módszerek finomodtak, és új anyagokat kezdtek használni, mint például a porcelán és a kaucsuk. A porcelán hamar közkedveltté vált, és hatalmas népszerűségének köszönhetően felváltotta az addig széles körben, általánosan használt csontból faragott pótlásokat. A kaucsuk máshol kapott szerepet a pótlásban: a kivehető fogsorok rögzítéséhez használták.

    Az első kivehető protézisek

    Ahogyan a fúrógép használata kezdett terjedni a fogorvoslásban, eljött a rögzített pótfogak ideje. Ekkor kezdték használni koronák, hidak kialakításához a rozsdamentes fogászati acélt is. A fogászati acél hosszú ideig rendkívüli népszerűségnek örvendett, csak az 1980-as éveket követően váltották fel más fémek, ötvözetek. Ezek az új anyagok, a fogászati öntőfémek strapabíróbbak, és könnyebb velük dolgozni, mint a fogászati acéllal.  Az akrilát szintén újabb keletű anyag a fogpótlás történetében: a 40-es évek táján kezdték alkalmazni, elsősorban esztétikai jelentősége van a használatának. Kivehető protéziseknél és hidak, koronák esztétikusabbá tételéhez egyaránt bevált.

    Modern fogászat: a fogsor ereje és szépsége is javítható

    Napjaink fogpótlásai lehetnek fixek, vagy kivehetőek, és léteznek úgynevezett kombinált pótlások is, amikor a fixen pótolt részhez csatlakoztatják a kivehető részt. Ma már sok a lehetőség, rugalmas az alkalmazásuk: fogászaink az egyéni adottságokhoz, igényekhez, esetleges fennálló betegségekhez, például allergiához is alkalmazkodó pótlásokat készítenek. Funkciójukat tekintve a jó fogpótlások nem különböznek a saját fogaktól, megbízhatóan használhatóak.  Különbség a fogpótlás fajtái között elsősorban a kialakításban, anyaghasználatban illetve a használat és a rögzítés módjában van.

    A fogászati korona

    A koronák részben vagy teljesen beborítják a fogak koronai részét. A híd nem más, mint egymással összeöntött több korona, néhány hiányzó fog pótlására szolgál. Foghiány esetén a hiányzó fogat hídtagnak, a hiány melletti fogakat pillérfognak nevezzük. Körhídról akkor beszélünk, ha a hídpótlás a teljes alsó vagy felső fogívre készül a meglévő pillérfogakra fixen rögzítve.   

     

    Koronák, hidak többféle anyagból készülhetnek: fémkerámia, cirkonkerámia, préskerámia. Hogy mikor, melyik anyagra esik a választás, azt nagyban meghatározza a meglévő pillérfogak száma, helyzete, esztétikai elvárásaink, anyagi lehetőségeink stb.

    Fogimplantáció

    Az implantációs fogpótlás során az állcsontba ültetnek műgyökereket, melyeket később pillérként használhatunk koronák, vagy hidak, esetleg nagyfokú fogatlanság esetén fogsorok stabil rögzítéséhez. Korábban ezek a pótlások kerámiából, tantálból is készülhettek, napjainkban főként titán az anyaguk. Ez szinte összenő a csonttal, csak igen ritkán lökődik ki.  

    Kivehető fogpótlások

    Nagyfokú foghiány, sorvégi foghiány, esetleg ideiglenes pótlás esetén készülnek kivehető fogpótlások. Ezek rögzítettsége, rágóereje nyilvánvalóan elmarad a fix fogpótlásoktól. A kivehető fogsor előnye az ára mellett, hogy alkalmazása esetén jól tisztán tartható a szájüreg.  Napközbeni használatához többféle rögzítő krém is kapható, ami kényelmesebbé teszi a viselést.