• Szolgáltatásaink
  • Árlista
  • Magunkról
  • Kapcsolat
  • Karrier
  • Telefon: (+36) 1 489-5200 | E-mail: info@bhc.hu
    language enmagyar

    Szenvedélybetegségek kezelése

    Ez a cikk több mint 2 éve frissült utoljára. Kérjük, olvasáskor vegye ezt figyelembe!

    Dr. Hoyer Mária klinikai- és addiktológiai szakpszichológus közel 30 éve foglalkozik a függőségek lélektanával, annak kutatásával és oktatásával. Elismert szakértő az úgynevezett kémiai addikciók (például alkohol-, drogfogyasztás), és az úgynevezett viselkedéses addikciók (játék-, szerencsejáték függőség, szexuális függőségek, társfüggőség, internetfüggőség) területén. A doktornőt személyes motivációiról és szakmája szépségeiről kérdeztük.

    addiktologia

    Mi motiválta abban, hogy ilyen szélsőséges jelenségeket választott kutatási területeként?

     

    Segítő foglakozású embernek születni kell. Lehet, hogy éppen azért, mert az illetőnek is vannak nehézségei, viszont attól, hogy másnak segít, enyhül a saját szenvedése is. Más jellegű motiváció az, ha valaki inkább népszerű kíván lenni azáltal, hogy segít másokon. És vannak olyan elképzelések, amelyek szerint a szakmánkban lévő emberek pusztán az altruizmus, a segítői szándék miatt választják ezt a hivatást. Ez utóbbi a hozzám hasonló gyógyítókban valószínűleg kicsit nagyobb mértékben van jelen, mint általában. Mert én akkor is segítek, amikor nem a pszichológusi rendelőben ülök, hanem mondjuk az utcán látom, hogy valaki bajban van.

     

    Mikor döntötte el, hogy ezt a szakterületet választja?

     

    Már kisgyermekként jó hallgatóság voltam, és azóta is nagyon szeretek másokat meghallgatni. Tizenhat éves koromtól kezdve pszichológus akartam lenni. A pszichológusi és klinikai pszichológusi képzések elvégzése előtt tettem egy rövid kitérőt a Pethő Intézetben, ahol konduktorként diplomáztam. Életem egyik legjobb döntése volt, mert aranyat érő alapokat adott ehhez a szakmához. Ha megnézi, ma Magyarországon, a legnagyobb pszichológusoknak gyógytornász vagy konduktor végzettségük van. Az, hogy a szomatikus gyógyításban kipróbáltuk magunkat, nagyon jó hozomány a mentális betegségek gyógyításában.  A pszichológia nem egy olyan tudományterület, ahol csak a hasamra ütök, és megjósolok valamit. Biológiai alapokon nyugvó tudományterület, amelynek az anatómia, az élettan és a neurológia fontos pillérei. Elvégre a pszichológia hasonló a sebészethez, csak mi a lelket operáljuk.

     

    Nap mint nap nehéz életutakkal találkozni  roppant megterhelő lehet. Hogyan tud lazítani, feltöltődni?

     

    A mi szakmánkban elő van írva, hogy hogyan kell ezeket a lelkileg mérgező anyagokat letenni. A képzésünk idején nagyon hosszú ideig visszük az eseteinket kontrollra a tapasztalt kollegákhoz. A diploma megszerzése után pedig folyamatosan járunk továbbképzésekre.  Ezzel együtt eljöhet minden szakember életében az a pont, amikor a munka kezd egy kicsit megterhelővé válni. Ilyenkor szoktunk szünetet tartani, mással foglalkozni. Ezért javasoljuk azt diákjainknak is, hogy álljanak több lábon. Az egyik legyen a praxis, a második a kutatás, a harmadik pedig az oktatás, mert, ha csak egyoldalúan dolgoznak, a túlterhelés saját mentális betegségbe mehet át. Előfordul, hogy én is, akármilyen tapasztalt vagyok, elmegyek egy kollégához, hogy kapjak egy külső visszajelzést a munkámról.

     

    Van esetleg valamilyen hobbija?

     

    Nagyon szeretek feltöltődni például krimiolvasással, mert az oknyomozó gondolkodás a mi szakmánkban igencsak jellemző. Egy konferencia utáni beszélgetés során kiderült, hogy minden kollégám imádja a krimiket. Emellett szeretek főzni, sportolni, nyáron evezni, kajakozni különböző vizeken. Idén példádul a Soca folyóig merészkedtem a férjemmel, ami azért elég vad folyócska Szlovéniában. Ezen kívül szeretek hegyet mászni, biciklizni, de a kulturális programokra, különösen a színházra is nyitott vagyok. Moziba érdekes módon többnyire szakértőként, moderátorként megyek. Nagyon izgalmas időnként delegálni ezt a klinikai tudást egy művészeti területre is.