• Szolgáltatásaink
  • Árlista
  • Magunkról
  • Kapcsolat
  • Karrier
  • Telefon: (+36) 1 489-5200 | E-mail: info@bhc.hu
    language enmagyar

    Tudjon meg többet az epilepsziáról!

    A középkorban Szent Valentint tartották az epilepsziás betegek védőszentjének, így a modern korban is február 14-ét, Szent Valentin napját jelölték ki az epilepszia világnapjának. Ez alkalomból a Budai Egészségközpont szakorvosát, dr. Kovács Tibor neurológust kérdeztük erről a máig rejtélyesnek tűnő, legalábbis sok tévhittel övezett betegségről.

    epilepszia-bek

    Az epilepsziát évezredeken át természetfeletti gonosz erők hatásának tulajdonították, és az ebben szenvedőket is kiközösítették, gyanakvással vették körül. Ezzel szemben hatalmas előrelépés volt már az is, amikor a XIX. században végre kimondták: az epilepszia az agy megbetegedése. Mára már sikerült teljesen feltárni ennek a rettegett betegségnek a hátterét?

    Ezt így nem lehet kimondani, noha egyre többet tudunk az epilepsziáról, például arról, hogy a különböző megnyilvánulási módjai során, roham esetén mi zajlik az agyban. Ugyanakkor az esetek nagyobb részében nem tisztázható egyértelműen a jelenség kiváltó oka. Az epilepszia a központi idegrendszer, pontosabban az agy működési zavara, túlzott elektromos aktivitása, melynek során elektromos kisülések keletkeznek. Ezek nemcsak akadályozzák az agy normális működését, hanem az idegek mentén a test távolibb részeibe is eljuthatnak, nyomukban tudatzavar, zavartság, remegés, kontrollálatlan végtagmozgás, eszméletvesztés, görcsroham alakulhat ki.

    Vannak esetek, amikor azonosítható a kiváltó ok: agysérülés, agydaganat, agyi infarktus, gyulladás, magas láz, alkoholmegvonás stb. Ilyen, egyszeri epilepsziás rohamot akár a népesség öt százaléka is átélhet az élete során! Ezekben az esetekben azonban nem valódi epilepsziabetegségről, csupán ún. tüneti epilepsziáról beszélhetünk. Az epilepsziabetegség ennél sokkal ritkább, Magyarországon mintegy hetvenezer a diagnosztizált epilepsziások száma.

     

    Milyen formákban jelentkezhet, milyen jellegzetes tünetekkel járhat az epilepszia?

    Az epilepszia legismertebb megnyilvánulása az agy nagy területére kiterjedő elektromos kisülés következtében kialakuló grand mal, a „nagyroham”. Ijesztő lehet a beteg környezete szemében, hiszen ennek során a beteg elveszti az eszméletét, összeesik, görcsösen rángatózik, összecsuklik, végtagjai, egész teste görcsösen rángatózik, olykor a szája is habzik. Ilyenkor a beteg veszélyben van, hiszen átmenetileg nem tud magáról, az összeesés, rángatózás során megsérülhet, elharaphatja a nyelvét, balesetet okozhat vagy szenvedhet el.

    Az eszméletvesztéssel járó nagyrohamnál jóval gyakoribbak az agy kisebb felületeit érintő parciális, részleges, kisebb rohamok, amelyeket nem is mindig ismer fel a beteg és a környezete. Előfordul, hogy csak néhány percig tartó „üresjárat” jelzi a rohamot: a beteg figyelme kihagy, üres tekintettel néz maga elé, esetleg kontrollálatlanul matat vagy hadonászik a kezével, rángatózik az arca, de az is lehet, hogy még enyhébbek a tünetek, például az érintett csupán féloldali zsibbadást érez a roham idején. Súlyos állapotot jelez ellenben az, ha a rohamok hosszan tartanak és ismétlődnek – ilyenkor mielőbb mentőt kell hívni.

     

    Hogyan segíthetünk a betegen, ha valakinek a környezetünkben epilepsziás rohama van?

    Ezzel kapcsolatban káros tévhitek élnek még ma is sokakban: legalább annyira fontos, hogy a nagy görcsroham esetén mit ne csináljunk a beteggel, mint az, hogy hogyan segíthetünk neki! A közhiedelemmel ellentétben tilos a beteg szájába nyúlni, bármit a szájába tenni, hiszen épp ezekkel növeljük meg annak a veszélyét, hogy elharapja a nyelvét vagy a légcsövébe kerül valami! Nem kell lefogni sem, a roham néhány perc alatt el fog múlni, addig hagyjuk békén, csak vigyázzunk rá, nehogy öntudatlan állapotában még nagyobb bajba kerüljön, például leessen egy lépcsőn!

    Annyit tehetünk, hogy az eszméletlen állapotban lévő beteget az oldalára fordítjuk, hogy a nyála ne folyjon hátra a légcsövébe. Jó, ha egy kabátot, párnát teszünk a feje alá, hogy ne sérüljön meg a kontrollálatlan mozgás közben. A részleges, kisebb epilepsziás rohamok többnyire nem igényelnek különösebb segítséget, olykor fel sem figyel rájuk a beteg környezete. Ha a roham a beteg életében először jelentkezik, vagy diagnosztizált epilepsziás beteg ugyan, de a korábbiaknál súlyosabb, hosszabban tartó vagy ismétlődő rohamot élt át, mindenképpen kérjük orvos segítségét!

     

    Mennyiben korlátozza az érintettek életét a betegség tudata? Mennyire tartható karban az epilepszia, mit tehet a beteg a nagyrohamok elkerüléséért?

    Az epilepszia jól kezelhető, az esetek nagyobb részében egy, legfeljebb kétféle gyógyszer rendszeres alkalmazásával tünetmentessé tehető, és a beteg, bár szakorvosával időnként konzultálnia kell, teljes életet élhet. Fontos, hogy a gyógyszeres kezelés fegyelmezett betartása mellett a beteg némi elővigyázatossággal is sokat tehet az újbóli rohamok kialakulása ellen!

    Tanácsos kerülnie az olyan hatásokat, amelyek felboríthatják az idegrendszer kiegyensúlyozott működését, így például okosabb tartózkodnia az alkoholfogyasztástól, a vibráló (diszkó)fényektől, az éjszakázástól, és törekednie kell lehetőleg minden nap elegendő ideig aludni, nagyjából ugyanabban az időben nyugovóra térni.

    Mivel az agyi betegségek, agysérülések is kiválthatnak epilepsziát, mindent meg kell tenni ezek elkerüléséért: egészséges életmóddal megelőzni az agyvérzést, a stroke-ot, bukósisakot viselni kerékpározás, motorozás, síelés közben. Különösen érvényes ez azokra, akiknek a családjában már előfordult ez a betegség, mert ez is fokozza a kialakulás kockázatát.