• Szolgáltatásaink
  • Árlista
  • Magunkról
  • Kapcsolat
  • Karrier
  • Telefon: (+36) 1 489-5200 | E-mail: info@bhc.hu
    language enmagyar

    Gyógyszerekkel a lélek szolgálatában

    Új kollégával bővült a Budai Egészségközpont orvosi csapata Dr. Lazáry Judit klinikai pszichiáter személyében, aki éppen most tért vissza amerikai intézetlátogatásból, a Miami Egyetem pszichiátriai klinikájáról. A Junior Prima Primissima-díjas doktornő nagy tapasztalattal rendelkezik a hangulatzavarokkal, depresszióval, szorongással küszködő betegek kezelésében, akik intézetükben kulturált, megnyugtató, elegáns környezetben konzultálhatnak vele. Interjúnkból kiderül, milyen kezelési módszerek alkalmazhatóak sikerrel a leggyakoribb pszichiátriai problémák kezelésére.

    Lazáry Judit

    Milyen típusú betegségekkel lehet Önhöz fordulni?

    Elsősorban hangulatzavarokkal foglalkozom, főleg a depressziós zavarok legkülönbözőbb formáival, így például unipoláris vagy bipoláris depressziós zavarokkal, szülés utáni depresszióval, átmeneti, enyhe depressziós tünetekkel, de akár visszatérő betegségekkel is. Emellett szorongásos problémákat is kezelek. Ez kísérheti a depressziót, de önálló formában is gyakori probléma. Alkalmi vagy folyamatos szorongásos zavarokkal küzdők is fordulhatnak hozzám. Fóbiák, kényszerbetegségek formájában is jelentkezhet a szorongás.

     

    Nagyon gyakori kifejezés lett a hétköznapi szóhasználatban a depresszió. Melyek azok a tünetek, amelyek valóban indokolják a depresszió gyanúját?

    Valóban, nagyon gyakran találkozunk a köznyelvben a depressziós, depis kifejezésekkel.  Ezt akkor is mondjuk, amikor átmenetileg lehangoltak vagyunk, nem vagyunk túl jó passzban. Ez nem klinikai szintű depresszió, ami miatt orvoshoz kell fordulnunk. Az állapot akkor klinikai súlyosságú, ha tartósan és folyamatosan fennáll, minimum két hétig. Nincs egyetlen nap sem, amikor az illető jól lenne. Nem képes az örömérzetre, sőt, semmi olyan tevékenységre, amely korábban örömet okozott neki. Elveszti érdeklődését a környezete iránt. Fáradékony, már reggel sincs semmi ereje. Gyakori étvágyzavar gyötri, de különösen az alvászavar jellemző tünet. Ezek a betegek sokszor irritáltak, könnyen felbosszantják magukat jelentéktelen dolgokon. Közös tulajdonsága a depresszióban szenvedőknek, hogy a gondolkodásuk beszűkül: „Az én életem értelmetlen”, „biztos megcsal a felségem”, „nem csinálom jól a munkámat”, és így tovább. Nagyon fontos, hogyha valakinél felmerül az öngyilkossági gondolata, akkor őt azonnal szakemberhez kell irányítani. Ezt nem szabad bagatellizálni, akkor sem, ha azt gondoljuk, úgysem tenné meg.

     

    Melyek a leggyakoribb fóbiák, amelyekkel találkozik a praxisában?

    A szociofóbia, más néven társas fóbia azt jelenti, hogy az illető nem bírja elviselni más emberek közelségét. Problémát okozhat a tömegközlekedés. A beteg kerül minden olyan helyet, ahol sok ember van. Ha mégis ilyen helyzetbe kerül, szorongás, félelemérzet, verejtékezés, heves szívdobogás, ájulásszerű rosszullét fogja el, és szeretne kimenekülni a helyzetből. Az agorafóbiában szenvedők a nagy, nyílt terektől félnek. Súlyos állapotban nem is tudják elhagyni az otthonukat. Ez a betegség is fokozatosan alakul ki, folyamatosan szűkül be az agorafóbiában szenvedők élettere.

     

    Hogyan zajlik a terápia?

    Pszichiáterként elsősorban gyógyszeres terápiával dolgozom. Ez nem jelenti azt, hogy nem ismerem el a pszichoterápia szükségességét, vagy ne gyakorolnám bizonyos elemeit, de alapvetően olyan betegek gyógyítására szakosodtam, akik komolyabb esetek, és emiatt gyógyszeres kezelésre szorulnak. Súlyos betegeknél is helytálló a pszichoterápia, de nem mindegy, hogy milyen stádiumban van az illető. Akut trauma után például nem javasolt a pszichoterápia, hanem azonnali gyógyszeres terápiára van szükség. Bizonyos súlyosság felett gyógyszer nélkül nem lehet javulást elérni. Nagyon fontos, hogy az illető mindig előírásszerűen szedje a gyógyszereket, saját magától ne változtasson az adagoláson.

     

    Mennyi ideig tart általában egy terápia?

    Jellemzően havi rendszerességgel találkozunk. Az, hogy mennyi ideig kell terápiára járni, abszolút az adott betegségen, betegen és szituáción múlik. Vannak betegek, akiket tartósan gondozásba kell venni, azaz minimum egy-két évig rendszeresen konzultálni kell velük. Van olyan is, hogy egyhavi terápia is elegendő. Kontrollra persze vissza szoktuk rendelni a beteget, azért hogy biztosan tudjuk, stabilizálódott az állapota. Ez a két véglet található meg a praxisunkban, és természetesen közte a teljes skála.

     

    Sokan kicsit bizalmatlanok a gyógyszerekkel, holott például vérnyomásprobléma esetén szó nélkül elfogadják a gyógyszeres terápiát. Mi a véleménye erről a fajta gondolkodásmódról?

    Valóban sokan aggódnak a gyógyszerek miatt, és helyette inkább hónapokon, éveken keresztül szenvednek. Az, hogy mi áll e mögött, összetett probléma. Részben érthető ez a félelem, elvégre egy idegen anyag kerül a szervezetükbe. Másrészről sokan félnek attól, hogy függők lesznek. Sőt, azt képzelik, hogy egyre több dózis kell majd a gyógyszerből, és a végén már csak nyugtatóval tudnak létezni. A valóság az, hogy azok a pszichiátriai gyógyszerek, amelyeket egy jó szakember, jó diagnózis esetén állít fel, nem okoznak függést. A beteg nem fog az adott hangulatjavítóra vagy szorongáscsökkentőre rászokni. Az viszont igaz, hogy nem lehet egyik pillanatról a másikra elhagyni őket. Ezeket a gyógyszereket csak fokozatosan lehet elvenni a szervezettől, át kell állítani a receptorokat, de ez sok más betegség esetén szedett gyógyszerre is igaz.  Függőség akkor szokott felmerülni, amikor a betegek elkezdik saját maguknak adagolni a pirulákat, és ezt nem beszélik meg az orvossal. Ha valaki nagyon sokáig vár azzal, hogy orvoshoz forduljon, akkor csökkenti a gyógyulás esélyeit. Ezért javasoljuk, hogyha valaki depresszióra jellemző tüneteket tapasztal magán, mielőbb keressen fel egy szakembert.

     

    Ismertetné egy páciense gyógyulásának történetét?

    A 44 éves, vezetői beosztásban dolgozó páciens hónapok óta tartó alvászavar, kedvtelenség, a korábban örömet okozó tevékenységek iránti érdeklődés drámai csökkenése miatt keresett fel. A felsorolt tünetek mellett általános kimerültséget, üresség érzést, koncentráció, és memóriazavart lehetett feltárni, és az autonóm funkciók zavara mellett (alvás, étvágy, szexuális vágy) a társas élet egyértelmű beszűkülése volt jellemző. Az alvászavart és a társuló feszültségérzést a páciens egyre gyakrabban oldotta alkohollal, ami azonban az utóbbi időben már nem bizonyult effektívnek. Mélyebb explorációs interjúk során azonosítani lehetett a gondolkodásában visszatérő jelleggel megjelenő önvádolással, bűntudati elemekkel és elégedetlenség érzésekkel jellemezhető negatív tartalmakat, amely a páciens  általános élménymódját meghatározta, közérzetét, hangulatát,érzelmi szabályozását negatív tartományban tartva. A páciens karakterét tekintve, teljesítmény centrikus, sikerorientált, perfekcionista, akinek a terhelhetősége, munkabírása igen magas, rendkívül fegyelmezett, a kudarcra azonban érzékeny. Az alapkarakter, a tünetek és az előzmények figyelembevétele mellett depressziós zavart állapítottam meg és antidepresszívumot rendeltem hangulatstabilizáló gyógyszerrel kombinálva. Emellett rendszeres üléseken elemeztük a gondolkodási hibákat és az ezzel kapcsolatos negatív érzéseket. A kezelés 2. hetében a páciens alvása rendeződött, feszültségérzése csökkent, élénkebb, aktívabb lett. Az alkohol használatát teljesen elkerülte. A 3. héten hangulata határozottan pozitív irányba mozdult, 6 hét elteltével drámai javulásból számolt be, újra el kezdte élvezni a munkáját, tevékenységeit, párkapcsolata rendeződött.