• Szolgáltatásaink
  • Árlista
  • Magunkról
  • Kapcsolat
  • Karrier
  • Telefon: (+36) 1 489-5200 | E-mail: info@bhc.hu
    language enmagyar

    Alkoholista a családban

    Dr. Hoyer Máriát, a Budai Egészségközpont klinikai- és klinikai addiktológiai szakpszichológusát kérdeztük, hogy mik a tapasztalatok arról, ha alkoholista van a családban.

    szaraz_november

    Az alkoholisták maguktól kérnek segítséget vagy inkább a család nyomására?

    Az alkoholfüggők esetében ritka jelenség, hogy maguktól szakemberhez forduljanak. Inkább akkor kérik a segítségünket, amikor a családjuknak vagy a partnerüknek elege lesz. Előfordul az is, hogy a munkahely küldi el egy jó szakemberét, akit ki akar józanítani. Nehogy azt higgyük, hogy csak a szegény ember italozik, a csúcsvezetők is lehetnek függők. Az ő esetükben a munkájukat illetően is nagy a tét. Az alkoholbetegek gyakori jellegzetessége a tagadás. Sokszor hajtogatják, hogy akkor hagyják abba az ivást, amikor akarják. Ha ezt a tagadást nem tudja megtörni az alkoholista környezete, akkor szoktak ultimátumot adni nekik, hogy kezeltessék magukat. Az viszont nem szokott működni, hogyha más dönt helyettük és kényszerből fordulnak szakemberhez. Régen a kényszerelvonást alkalmazták, de aztán rájöttek, hogy ez csak átmenetileg oldja meg a problémát, hosszú távon nem. Azok az eredményesebb felépülések, amikor az egyén dönti el, hogy meg akar gyógyulni. Éppen ezért az addiktológusok elkezdik alkalmazni az alkoholbetegen a különböző motivációs technikákat. Ezt azt jelenti, hogy nem vitatkozunk, nem győzködjük, hanem rávesszük arra, hogy elkezdjen azon gondolkodni, hogy tényleg abbahagyja. Ez egy nehezebb időszak, mert az illető fél attól, hogy mi lesz vele az alkohol nélkül, ezért bizonytalan, ugyanakkor már érti, hogy miért kell neki segítség. Jó pillanat, amikor a beteg végre döntésre jut, és elkezdődhet a tényleges kezelés.

    A terápiában részt vesznek a családtagok is?

    Van olyan, hogy együtt jön terápiára a szülő-gyerek vagy a férj-feleség páros. Egyre intenzívebben foglalkozunk az addikciós problémák azon részével, ami az ún. egészséges hozzátartozó oldalát érintik. Ide soroljuk a szülőket, a házastársakat, a testvéreket, nagyszülőket és más vér szerinti rokont is. A felépülés nagyon kemény munka a betegnek és a családjának is. Minden nap dolgozni kell rajta, de szerencsére manapság ehhez már elég hathatós segítséget tudunk adni. Az alkoholisták hajlamosak rossz döntést hozni, ezért kell nagyon előkészíteni, hogy ezúttal hozzanak jó döntést. Pont ezért a szidalmazás, veszekedés nem oldja meg a problémát, bár érthető a környezet részéről. Az alkoholfüggő betegek anonymus közösségei régóta működnek, ott egymásnak segítenek az absztinenciát elérő egyének. Ám a szakemberek rájöttek arra, hogy nemcsak az alkoholbetegnek kell segíteni, hanem az alkoholbetegek családjának, gyerekeinek, házastársainak is. Vannak nekik szóló csoportok is, ahol az alkoholbeteg rokonai megtanulhatják, hogy nem szabad átvállalniuk a felelősséget a függő helyett, mert akkor olyan csapdába esnek, amiből nehéz szabadulni. Gyakori tapasztalat az alkoholista családoknál, hogy a részeges anyukáért a tinédzser felel, ő intézi a család dolgait, neveli a kistesókat, szülői értekezletre jár, vagyis ő cipeli a felnőtt felelősségét, holott neki gondtalan tininek kéne lennie, nem anyukának. Az efféle segítő csoportokban az alkoholisták gyerekei segítséget kaphatnak ahhoz, hogy hogyan maradhatnak gyerekek. Nekem is volt olyan tapasztalatom, hogy egy tinédzserfiú azért vett részt egy drogprevenciós csoportban, mert a középkorú édesanyja durván füvezett. Ebben az esetben a gyerek volt a józan, ő viselte a felelősséget a családban. Sajnos nekem is sok olyan kliensem volt, aki az efféle helyzetet nem tartotta problémának. Bonyolult, összetett kérdés ez, de szerencsére van segítség a hozzátartozóknak is.

    Az alkoholista gyereke tart attól, hogy ő is függő lesz?

    Manapság szerencsére ez már abszolút kikerülhető, tehát nem kell attól félni, hogy az alkoholista gyereke is alkoholista lesz. Sajnos van egy átörökítés, de nem olyan, mint korábban gondoltunk. Az epigenetika nagy fókuszt kapott az orvostudomány és az egészségtudomány területén. Nobel-díjat is kaptak a kutatók a sejtszintű átörökítődéssel kapcsolatos felfedezésükért. E szerint egy alkoholfüggő átörökítheti a gyerekére, hogy bizonyos helyzetekben bizonyos hatásra a gyerek sejtjei is úgy kezdenek el viselkedni, ahogy a szülőé, így a függőségnek nagyobb a kockázata. De remélem, hogy a szakemberek kellő mennyiségben kommunikálják a nagy közönség felé, hogy ez nem végzetszerű és visszavonhatatlan. Lehet, hogy ott van a kockázat, de ha a gyerek normális életmódot folytat, akkor ennek a kockázatnak a százaléka jelentősen csökken. Tehát nem törvényszerűen és nem feltétlenül öröklődik az alkoholizmus. Ez ennél bonyolultabb kérdés. A lehetőség ott van, de ha az ember tudja, hogy mit kell másképp csinálnia, és meg is teszi, akkor nem lesz alkoholfüggő belőle. Éppen ezért nagyon régóta működik az, hogy az alkoholfüggő betegek gyerekeinek igyekszünk minél korábban pszichológiai, pedagógiai segítséget nyújtani.

    Megtanulhatja a gyerek a szülőtől, hogy az alkoholfogyasztást egy problémamegoldó technikának tartsa?

    Igen, a viselkedés utánzásos-tanulás útján alakul ki, és hogyha a családban az volt a fő problémamegoldás, hogy ittak, akkor a gyerek is tovább viheti ezt a szokást. Itt azért bejönnek olyan faktorok, mint az iskolázottság, a műveltség, és egyéb megtartó erők ezzel szemben. Minél alacsonyabb iskolázottságú, minél kisebb településen, minél nehezebb szociális körülmények között él valaki, annál nagyobb problémát jelenthet, hogy a szüleitől megtanulja a rossz alkoholfogyasztási szokásokat. Nem feltétlenül és nem szükségszerűen, de azért szakemberként látjuk, hogy a biológiai tényezők és a pszichológiai tényezők mellett ott vannak a szociális tényezők is, amelyek ahhoz vezetnek, hogy valakiből alkoholista legyen.